Száguldó bomba – Az ember, aki becsapta a mozdonyt

Képes-e Denzel Washington egy újonc vasúti dolgozó kis segítségével megfékezni az elszabadult – fékevesztett – vasúti szerelvényt? Ez nem lehetetlen, ha a filmet Tony Scott, az ésszerűség és a gravitáció elszánt ellenfele rendezi.
Van Stanislaw Lemnek egy írása Az emberiség egy perce című – hogy is mondjuk – novelláskötetében vagy disszertációjában, amiben többek között azt is boncolgatja: mennyivel fékezi le egy légy a száz kilométeres sebességgel száguldó vonatot (Pater Sparrow ebből csinált 1 címmel filmet, brrr.) A légy természetesen nem jön jól ki az ütközésből, de matematikailag kiszámítható: a vonat valamit veszít a sebességől. Kicsit megtorpan, de továbbrobog. Az írás sok egyéb mellett az irracionális racionalizmusáról szól, elsősorban azok kedvéért, akik kedvelik a reménytelen helyzeteket.

Frank Barnes (Washington) törzsgárdista a vasúttársaságnál, van két szép lánya (a felesége pár évvel korábban rákban meghalt), a munkája többé-kevésbé abból áll, hogy dízelmozdonyokat tologat A pontból a kocsifordító érintésével B pontba. A fizetése nem rossz, de mégsem elég, plusz a film vége felé kiderül, hogy a vasúttársaság felmondott neki, talán a nagy válság miatt, talán azért, mert túlságosan önfejű. Egy munkahelyi mulasztás következtében elszabadul egy 800 méter hosszú szerelvény – Amerikában a vonatszerelvények is rekordhosszúságúak -, ráadásul a tehervagonokat a különösen mérgező szárazfenollal pakolták meg, ami „egy rendkívül mérgező és rendkívül gyúlékony“ anyag, vagyis: ha nem sikerül a száguldó bombát megállítani, a Stanton nevű, teljesen jelentéktelen város lángba borul.

A Száguldó bomba – az eredeti cím: Megállíthatatlan és/vagy: Feltartóztathatatlan – előbb nem ütközik össze egy gyerekeket szállító oktató-nevelő vonattal (ha Tony Scott merész horrort rendezne, összeütközött volna, ide-oda repülhettek volna a kis kezek és lábak), tovább robog, és egy-két kisebb karambol után máris közeleg a híres stantoni halálkanyar, ahol kisiklana, ha az ellene küldött mozdony vezérlő állásában nem Denzel Washington ülne. A fontos az, hogy Scott kedvenc színésze ül ott, és nincsenek alternatívák: egy Tony Scott film soha nem a címében megfogalmazottak szerint működik, hanem annak pont‘ az ellenkezője történik. Egy 5000 tonnás tömény vas megfékezéséhez hasonló tömegű ellenanyagot kell bevetni, mondjuk 5 darab egymás mellé pakolt tankot, de ez senkinek nem jut eszébe: a vasúttársaság igazgatója még lakott területen kívül ki akarja siklatni a szerelvényt, a vele szemben álló izgatott, és a szerepet kínosan túljátszó fődiszpécser (Dawson) azonban Washingtonra és a családi problémákkal küzdő újoncra bízza a dolgot. Az egyik legviccesebb az egészben az a rész, amikor az újonc (Pine) lábsérülése után valahogy felküzdi magát a renitens vonatra, és bejut a vezetőtérbe, aztán Washingtonnal közösen lefékeznek. A másik az, egyben a legnaturálisabb, amikor a száguldó vonat előtt átbucskázik a síneken egy valódi borz, tényleg csak pár centi hiányzik ahhoz, hogy vasúti szerencsétlenség áldozata legyen.

Az akciófilmek működéséhez elengedhetetlenül szükséges gátlástalan irracionalizmus támogathatná Tony Scott új filmjét, de nem ez működteti, hanem a hülyeség, a szemfényvesztés, és minden más, ami soha nem szerepelhetne egy vasúti menetrendben. A filmet még meg lehetne nézni Washington majdnem mindig jó minőségű színészi teljesítménye miatt, de most a kötött sapka sem áll jól rajta.

Szöveg: N.T.

★★
Száguldó bomba
Amerikai film
Főszereplők: Denzel Washington, Chris Pine, Rosario Dawson
Rendezte: Tony Scott
Bemutató: november 18.
100 perc
Címkék:,
Wan2 | 2010-november-15, 22:37
Facebook Kommentfal