Övön alul

A Bloc Party-tól sem állt távol az elektronika és a gépek világa, ügyesen belehúzták azt feszes indie-rock mutatványukba, ami a tavalyi határozatlan időre szóló felfüggesztést megelőzően már erősen erőltetett irányba kezdett kanyarodni. A 2008-as Intimacy-n lépten-nyomon szembejönnek a gépi alapok, ami nem baj, viszont csak akkor esik jól, ha az nem kimódolt és üres.
★★
Kele
The Boxer
Wichita
46 perc 10 szám
Várható volt, hogy az énekes, Kele Okereke nem valamilyen gitározós-hagyományos hangszerarzenált felvonultató anyaggal jelentkezik, így aztán nem meglepő a lemezt nyitó Walk Tall tapsgépes alapjára morgó szubbasszus szinti sem. Az viszont már gondot okoz, hogy ez az alap szánalmas, disszonáns és lerágott. Erre érkezik egy egészen gagyi, válaszolgatós gyalogsági indulót nyerítő, megsokszorozott vokál. Nemhiába nyilatkozta Kele, hogy az anyagnak azért választotta a boxoló címet, merthogy ők azok az emberek, akik csak magukra számíthatnak, magukban bízhatnak, hogy elérjék a maguk elé tűzött célt. Az eddigi Bloc Party-s össznépi munkamódszerrel felhagyva, ezúttal már senkit sem engedett beleszólni a dalok alakulásába, ő maga pötyögtette helyére a megannyi hangot jelentő kis négyzetet, csíkot meg görbét a monitorján. Egyedüli segítsége a leginkább Spank Rock első lemezének producerelése okán ismerős XXXChange volt. De minek? Talán az Everything You Wanted slágeríze és az Unholy Thoughs elektro-popja lenne még értékelhető megszólalás, ahol körvonalazódhat, Kele mit is szeretett volna kihozni magából a Boxer-en. A lemez hol a house, hol valami dance-féleség, hol pedig a Bloc Party harmatgyenge pillanatait idéző, laboratóriumi körülmények között kikísérletezett, ámde hibás génnel beoltott korcsa. Ráadásul lezárásként a Yesterday’s Gone-ban valami szirupos masszával is megpróbálja betömni a fülünket, ami amellett, hogy rosszul esik, idegesítő is és szintén nem villantja fel az elképzelés halvány fénycsóváját sem. Övön aluli.

Szöveg: K.Á.

Címkék:
Wan2 | 2010-november-22, 19:33
Facebook Kommentfal