Nagyon állat

Augusztus 23-án jelent meg a Klaxons régóta várt második nagylemeze, a Surfing The Void. Az album borítóján egy norvég erdei macska látható NASA outfitben. Erről bővebben majd a WAN2 magazin szeptemberi számában olvashattok – addig is összegyűjtöttük nektek a legőrültebb állatos lemezborítókat.
Snoop állatbarát

Wavves – King Of The Beach (2010)

Nem a Klaxons volt az első zenekar, amely macskát tett lemezének borítójára. Klasszikus macskás fedlapnak számít a We Are Scientists With Love And Squalor című lemezének coverje, a The Cure Lovecats, a Blink 182 Cheshire Cat és az MGMT Congratulations albumának borítója, de érdemes megemlíteni még a hiperasszociatív My Pussy Belongs To Daddy című albumot is, melyre a kreatívok egy macskát simogató meztelen nőt posztoltak. A macskás borítók közül nekünk a Wavves King Of The Beach-én látható pszichedelikus kandúr tetszik a legjobban, aki legalább olyan ijesztűen narancssárga és lusta mint Garlfield, csak éppen lasagne helyett más pszichotikumokkal kényeztetni magát.

Paddy Roberts – Songs For Gay Dogs (1963)

Ha nincs macska, jó a kutya is. Kutyás borítókkal is bőven el vagyunk látva, elég a Chumbawamba WYSIWYG-ére, Beck Odelay-ére, a Blur Parklife-jára, a Massive Attack Danny The Dogjára vagy az Eels Souljackerére gondolnunk (az elégedetlenek itt szaglászhatnak tovább;). A bizarr kutyabarátok igényeit Nelson Because They Can és Heino Heute an Bord című lemezének borítója szolgálja ki, aki pedig valami másra vágyik: nézzen rá a kéteszeres Ivor Novello díjas dalszövegíró 1963-ban megjelent albumára. A látvány: egy tweedgyanús kék kanapé, melynek háttámlája elfedi az igazán pajkos tartalmakat, egy brit úriember és egy mindig lihegő angol bulldog. Fölöttük a vizeletsárgán pompázó felirat; Dalok Vidám/Élvhajhászó/Élénk/Tarka/Kikapós/Szabados/Mulatós/Homoszexuális/Homokos/Buzi.

The Handsome Beasts – Beastiality (1981)

Az igaz fingós-motoros kocsmai bluesból és rockból kikevert borzalmakat játszó The Handsome Beasts zenekar 1980 óta tartja rettegésben Birmingham leglepusztultabb kocsmáinak közönségét. A zenekar vezetője négy évvel ezelőtti haláláig Garry Dalloway volt, aki magát csak jóképű bestiaként szerette emlegetni, a heavy metál szaklapok pedig kövér fattyúként hivatkoztak rá. A taglozó látványt nyújtó énekes haláláig az együttes összes lemezborítóján ott pöffeszkedett, és így ha zenéjével nem is, de az általa megálmodott lemezborítókkal sikerült maradandó hírnévre szert tennie. Mi a először a The Handsome Beasts 04 című albumának rettenetes artworkjére figyeltünk fel, de vadállati borzalmakban a dupla zsírdisznós Beastiality bőven felülmúlja a Garry Dalloway több mint húsz évvel később kiböffentett művészeti elképzeléseit. Figyelem! Az állatok etetése és Garry Halloway pénzelése szigorúan tilos!

Foster Edwards Orch – What’s Next? (1964)

Cica, kutya, róka, mosódmedve, rozmár, vagy pulikutya? Egy frászt! Merjünk nagyok lenni; elefántot a borítóra! Bizonyára ilyen ambiciók mérgezték meg a borítótervező elméjét, amikor beatfrizurás elefántokkal díszítette fel a Foster Edwards’ Orchestra What’s Next? című albumát. Állatok hangszerekkel legalább annyira nem cukik, mint a felnőttruhába öltöztetett gyerekek (lásd: Mini Daddy munkásságát), ennek ellenére még vannak olyan bátor stylistok, akik hisznek az ilyen hülyeségek marketingvarázsában. A fedlapon leláncolt elfántokat Berthának és Tinának hívják, a közöttük fesztíő emberi lényről fingunk sincs kicsoda.

Ultimate Spinach – The Box (2001)

A pszichedelikus rock zenében utazó Ultimate Spinach 1967 és 1969 közötti ámokfutásait összegző háromlemezes cápás boxnak csak a borítása ér fel egy greenpeaces állatkínzással, az illusztris kiadvány belső kialakítása viszont elég menő, így a zenén kívül nem nagyon lehet benne találni idegborzoló állatságokat. Viszont ez a spenótot okádó cápa még a legmerészebb photoshoppos álmainkat is felülmúlja. Szívesen elküldenénk plakáttervnek Steven Spielberg produkciós irodájának, ha esetleg a Cápa újabb remakejét terveznék.

Swamp Dogg – Rat On! (1971)

Swamp Dogg, a karamellzakós, nylon zoknis macsó, aki minden valószínűség szerint Peterdi Páltól tanult meg öltözködni, már egyszer megvillanat a Wan2 magazin olvasóinak az If I Ever Kiss It…He Can Kiss It Goodbye! című album borítóján. A legrosszabb albumborítókat ismertető összeállításunkban az örökké hatvanéves mocsári soul zenész kék háttér előtt, pszichedelikus nyelvek gyűrűjében villanotta meg pocokmosolyát, a mostani szüretben pedig egy gigászi fehér patkányt lovagol meg. A Rat On borítója 1971-es megjelenésekor felháborodást váltott ki az amerikai fehér lakosság körében, de ez inkább az amerikai fehér lakosság hibája.

Wolf – Wolf (2000)

Ember és állat között a legszorosabb kapcsolatot a hibrid lények tartják fent, ennek megértéséhez nem is kell Dr. Moreau szigetére költözni, elég egy pillantást vetni a Wolf néven futó svéd heavy metál zenekar lemezének színes ceruzákkal előállított borítójára, és máris rájövünk, milyen hihetetlenül vékony határok választják el egymástól az emberi és az állati világot. Mi a ‘Tudod ki az a Robert Pattison?” kérdés feldobásától kiváltott emberi döbbenetet olvassuk le a Wolf fedlapján megszeppent farkasember mimikájából. Döbbenetes, hogy nem vágja.

Neoton Família – Magánügyek (1985)

Nálatok laknak-e állatok? Határozottan igen! Kevés olyan magyar ugaron tenyésző popsztárról mondhatjuk el, hogy úgy megszégyenítette volna az állatvilágot, mint a Csoda Csacsival, Mauzival, Hápi Kacsával és az állatvilág egyéb képződményeivel hosszú idő óta kitartóan óvodásokat riogató Pap Rita. Az utóbbi időben német nyelvterületen bizonyító művésznő faunaterrorja mellett ugyan eltörpül a Neoton Família diszkópatkányokkal szembeni kegyetlensége, de a Magánügyek borítója azért mutat valamit abból, hogy ki milyen gerincteleségekre képes az állatokkal.

+ 1 nagyon állat szám: Miike Snow – Animal

Címkék:
Wan2 | 2010-augusztus-25, 14:44
Facebook Kommentfal