KFT: Mennyi?! 30! – Kulturált Földönkívüliek Találkozója

Időutazásra alkalmas repülő csészealjjá alakította át a Papp László Sportarénát december 28-án a KFT. A komolyan komolytalan férfiakat és nőket megmozgató, két és fél órás csillagközi kongresszuson bizonyosságot nyert az a tény, melyet korlátolt felelősségű állapotukból adódóan harminc évig nyílt titokként kezeltek a KFT-ért rajongó társaságok, és Erich von Dänikennek is végre igaza lett: a gondolkodó és mentálhigiénikus emberek popzenéje földönkívüli eredetű.
A legnehezebb feladatot a zenekart tisztelő, és az este hét órás kezdésre pontosan érkező művészek közül Sárközy Fanni énekesnő kapta: 145 számból kellett kiválasztania azt a négy legautentikusabb KFT-darabot, melyek nemcsak jazz-szkafanderbe bújtatva mutatnak jól, hanem egy szép és okos hölgy előadásában is képesek lekötni egy cirka ötezres tömeg figyelmét a Laár-Márton-Lengyelfi-Bornai legénység landolását megelőző percekben. A KFT-vel egy idős művésznőnek nem okozott gondot a küldetés teljesítése. Elsőként a pénztárcánk elvesztésével járó pánikról énekelt (A pénztárcámat), majd a tehetetlen belső düh nyílt agresszióhoz vezetett, Fanni vadult, a színpad az avantgárd erőszak szimpóziumának adott helyet, és egy komplett Gázgyár elviselhetetlen terhe nehezedett ránk. Ezt követően Kovács Pálnak is ki kellett vennie a részét a közteherviselésből, A nagy alakítás (1990) albumon megjelent dal mellett még az egyik legnagyobb KFT-klasszikusra, a Balatoni nyárra maradt ideje a művésznőnek, mert pár perccel később már az együttes történetének legfontosabb pillanatait megidéző ál-dokumentum filmnek kellett pörögnie a BS óriásvásznain. Mindenki legnagyobb örömére a jubiláló zenekarokra jellemző fellengzés helyett Bornaiék nem a siker-, pénz- és csillogás-részét emelték ki a KFT-történetnek, hanem ebben a zanzásított opuszban sokkal inkább az együttes földönkívüli eredetére utaló jelek ufólagos magyarázatára törekedtek.

Miután a film véget ért, néhány légikísérő lépett a színpadra, hogy pár szakszerű mozdulattal készítsen fel minket a két és fél órás tér-, idő-, hang- és fényközi túrára, melynek első felvonásában a magyar rocktörténelem egyik elfeledett remekművének, az Ég és Föld (Asztrológia) albumnak a Napkirály című tétele szólalt meg. Ez az 1987-ban megjelent klasszikus a KFT talán legborongósabb és legelvontabb számait tartalmazza, fogyasztásuk csak a hazai könnyűzenei létben már komoly tapasztalatokkal rendelkező kóbor lelkeknek ajánlott, mint például a Quimby tagjai, akikről feltételezhető, hogy akár tudatosan, akár öntudatlanul agyon kellett hallgatniuk ezt a lemezt, különben nem jutottak volna el az absztrakció azon ünnepelt szintjére, ahol most fél lábbal az égben, és fél lábbal a földön állnak. Akármennyire nehéz falat az induláshoz ez az asztrológiai periódusos rendszer, melyen többek között Szaturnusz a Kőember, Plútó a Fekete felhő, és Merkúr Az újságíró, Laárék Napkirálya így is jól passzolt az Ufóshow legénységének bevonulásához. A túlzásokban ismét Laár András járt az élen, aki úgy jelent meg a színpadon, mintha egy Androméda-galaxisban megtartott vállalati buli karácsonyfájának öltözött volna, de szerencsére a folytatásban nem Ká, Pé, Uú, Vé, Ií, azaz nem Besenyő Két Poén Után Végtelenül Idegesítő Istvánként bohóckodott a színpadon, hanem az expedíció sikeres kimenetelét veszélyeztető társutas személyiségeit és poggyászlényeit a tranzitban hagyta megőrzésre. A ’81-es Táncdalfesztiválon feltűnt együttes a Napkirály után is tartotta magát az UFO-koncepthez, de egy könnyedebb, a KFT-koncerteken azonban már hosszú ideje távol tartott slágert, Az idegen lényt vette elő, majd a mozgalmas égi széfárból visszatérve földi üzemmódra váltottak, és azokat az időket idéztek meg, amikor még a sikeres, gazdag és nők által körberajongott Kádár-kori dandy-létről álmodoztak huszonöt évvel ezelőtt.

A Siker, pénz, csillogás által beindított blokkban Nátiék elsősorban társadalomkritikus számaikat vették elő: újra szólt a Fodrász, a Lefejellek köcsög, az Ugatnak a kutyák, és ismét végigsétálhattunk a Népköztársaság útjának álarcforgatagában (Bál az Operában), miközben a gyomrunk liftezett annak gondolatától, hogy ezeknek a számoknak a felvonókra firkált üzenete még húsz év távlatából is friss és aktuális. Egyértelműen igaz ez a Bábu vagy című elpusztíthatatlan marionett-indulóra, amely három évtizeddel ezelőtt még lemehetett a köztévében, de ma már Bornai Tibor meglátása szerint nem biztos, hogy kimaszkolás nélkül feltűnhetne ugyanezen a királyi fórumon. A jelenlegi közállapotokig eljutni komoly teljesítmény, a bábu léthez vezető folyamat hosszú, a KFT-nek például ezen az estén még le kellett játszania a Macska az útont, A szelet, és a Neonfényű boldogságot, sőt még egy földönkívüli hangszert, a lézerhárfát is be kellett vetniük A vonat című szám alatt, hogy eljussanak a Bábu vagyig. A Kraftwerkké átlényegülés jól állt a KFT-nek, akárcsak a Bábu vagyot váltó melankólia az Édes Életről (1988) lejátszott Nem sikerül kikúrálnom magam alatt, de ugyanilyen erőteljes volt, amikor a közönség energiavámpírokká változott át a tantrikus-mantrikus-ezoterikus Fénygolyók hatására. Természetesen most is hallhattunk Bornai- és Laár-verseket a számok közötti szünetekben: ezúttal a forró víz visszatérő vezeték és a fűtési ellenáramú vezeték hangos szerelmi aktusát leíró etűd volt a legerősebb, míg az Elizabetet egy pitét evő asszonyról szóló vers vezette fel. Sajnos, a jubileumi koncerten az Édes életről nem szólalt meg az Ötvenévesen Honoluluban – ami talán ez az egyetlen projekt, ami nem valósult meg a harminc éves KFT-tervből -, de ezért kárpótolt minket a Fantasztikus lány, valamint a négyes nőimádatnak szentelt hosszú futását bevégző Széplány (Vénusz).

Az időutazás második órájába az Éljen a szerelemmel léptünk be, melyet Laár Andráson kívül csak egyetlen ember, Mohai Tamás képes jól elénekelni az országban, táncolni és egyszerre lépni viszont mindenki tud rá, bármilyen időpontban és helyszínen éri is utol őt ez a szám, az utcán, a kocsiban, a villamoson vagy a moziban. Zászlólengetésre még ezalatt az ezredfordulós KFT-induló alatt sem került sor – az egy másik program, bábuknak -, egy cheerleader-kollektíva színpadi tornagyakorlataira viszont igen, akik nem sokkal később már afrikai törzsi harcosoknak öltözött partnereikkel táncoltak – senki sem fogja kitalálni -, az Afrikára. Ekkor már egy kicsit elX-faktorosodott az ünnep, de lévén a KFT nem egy a Spar üzletláncnak legyártott zenekarok közül, ezért a ráadásban minden visszatért a normális kerékvágásba, és még a zárás felé meghallgathattuk – most már eredeti változatban – a Balatoni Nyarat, valamint Az élet véget ér című szám tökéletes klónját, az Elmúltak az ünnepeket. A Kun Béla téri fákkal együtt hunytuk le a szemünket a Jójszakátra.

Sorrendben elhangzott december 28-án a Papp László Sportarénában a KFT harminc éves jubileumi koncertjén megtartott Ufóshow-n:

1. A Napkirály (Nap) / Ég és Föld (Asztrológia) – 1987
2. Az idegen lény / A nagy alakítás – 1990
3. Siker, pénz, csillogás / Siker, pénz, nők, csillogás – 1986
4. Lefejellek köcsög / Nem csupa angyal – 2006
5. Kincses kalendárium / Best of KFT – 2006
6. Üzenet a liftből / Üzenet a liftből / A fodrász – 1983
7. Ugatnak a kutyák / Macska az úton – 1982
8. Színes álarc a lelkemen / Bál az Operában – 1984
9. A fodrász / Üzenet a liftből / A fodrász – 1983
10. Bál az Operában / Bál az Operában – 1984
11. Macska az úton / Macska az úton – 1982
12. A szél / A bábu visszavág – 2008
13. Neonfényű boldogság / A bábu visszavág – 2008
14. A vonat / Macska az úton – 1982
15. Bábu vagy / Bábu vagy – 1996
16. Nem sikerül kikúrálni magam / Édes élet – 1988
17. Fénygolyók / A bábu visszavág – 2008
18. Elizabet / Siker, pénz, nők, csillogás – 1986
19. Fantasztikus lány / Édes élet – 1988
20. Széplány (Vénusz) / Ég és Föld (Asztrológia) – 1987
21. Éljen a szerelem / Éljen a szerelem – 2000
22. Afrika / Bál az Operában – 1984
23. Balatoni nyár / Siker, pénz, nők, csillogás – 1986
24. Elmúltak az ünnepek / Macska az úton – 1982
25. Jójszakát / Macska az úton – 1982

Szöveg: Nagy Dániel

Címkék:,
Wan2 | 2011-december-30, 19:02
Facebook Kommentfal