Fenntartható fejlődés

A Maiden legutóbb a 2000-es Brave New World-nél választotta a jövő, a science-fiction világát lemeze kulisszájául. A legemlékezetesebb sci-fi tripjük azonban az 1986-os Somewhere In Time-hoz kötődik. Akkor a Szárnyas Fejvadász látványvilága ihlette a borítót, most a Predator – legalábbis ami Eddie új fazonját illeti.
★★★★
Iron Maiden
The Final Frontier
EMI
77 perc 10 szám
A Iron Maiden számainak fele megzenésített törilecke (a másik fele okkult thriller): a krími háború, az egyiptomi óbirodalom, Nagy Sándor, az első és második világháború, a történelem színpadának minden véres deszkája, melyen a hősiesség csak megvetheti a lábát, ott figyel a Maiden historikus históriájában. Egy komolyabb maidenest az emeltszintű érettségin sem érheti meglepetés. Hősi himnuszokból és balladákból most sincs hiány, a felütés viszont igazán meglepő: mintha véletlenül VHK lemez került volna lejátszóba. A csillagos ég megidézése túlmutat a designon! Az indusztriális dorombolás után Dickinson beleüvölt az üstdobok és gitárfoszlányok bélelte határtalan mindenségbe. Pontosan ahogy (ős)magyar sámánkollégája tette az Álmodom című VHK klasszikusban. A galoppmetál királyai VS Galloping Coroners! A nyolcperces nyitószám további része és az album azonban már fontolva halad.

A kétezres évek IM lemezei néhány kivételes remekművet leszámítva a már bejáratott zenei klisék változó színvonalú ismételgetéséből álltak: ezt a kellemetlen hagyományt szakítja most meg a The Final Frontier. Az Iron Maiden a progresszív rock felé vette az irányt (talán nem véletlenül a Dream Theater a turné egyik előzenekara). Az Isle Of Avalon és a Starblind instrumentális betétje a szokásos cifra szólózás helyett olyan progrock gondolatkísérletet pakol a színre, amely bármelyik ufós, lebegő piramisos, koboldos lemeztasakba csont nélkül siklana bele. És a hagyományosabb nóták is remekül sikerültek: a faja riffel megáldott Coming Home, vagy a középkori hangulatú, folkos metálballada, a Talisman és a zárószámnak született When The Wild Wind Blows is mind-mind jók. A diadalmenetnek ugyan akadnak középszerű pillanatai, de ezeket át lehet lapozni, ahogy Jókainál a tájleírásokat, hogy azon nyomban az események forgatagában találjuk magunkat. Vajon tényleg a címben foglalt végső határait feszegeti az Iron Maiden? Erre a kérdésre csak a következő album adja meg a választ.

Szöveg: csd

Címkék:
Wan2 | 2010-november-22, 19:35
Facebook Kommentfal