Apa a kötélen

A szinte elviselhetetlen mizantrópiájáról és nihilizmusáról híres Swans sosem volt sztárzenekar.
★★★★
Swans
My Father Will Guide Me Up A Rope To The Sky
44 perc 8 szám
Young God Records
Michael Gira frontember hol alig hallgatható zajjal, hol szívfacsaró lírával zúdította a szemét világra mindazt, amit tőle érdemelt. Jean Genet, Sade márki és egy kiábrándult no wave posztpunk szellemi gyermekeként ’82 és ’97 közt működött, aztán utódzenekara, az Angels Of Light egy eufórikus koncertjén támadt a látomása, hogy nem is volt olyan rossz ez a Swans (legnevesebb partnere, a szintén külön és nagyon sötét utakra tévedt Jarboe nemrég nálunk is fellépett). A művész tagadja, hogy nyálas nosztalgiával vagy újraegyesüléssel próbálkozna; ez egy új zenekar, aminek véletlenül szintén Swans a neve. Az örökségről persze senki nem tudja teljesen leválasztani magát, de az új zenekar direkt lázadás helyett a ma inkább apokaliptikus folknak keresztelt irányzatba illik. A No Words/No Thoughts bevezető dübörgése tényleg szépen legyalul mindent, majd a Reeling The Liars In-ben az énekes már azt kérdezi, hogy itt a keze, hol a szög. Helyben vagyunk, gúnyos vallási kiszólások, undorral vegyes szépség és vágy az ölelő karok iránt, vagyis nagyjából mindaz, amit megszokhattunk, csak egy korosodó ember fajsúlyosabb hangján előadva. Sok ballada, kevés gitártépés, gyerekhangok meg a lassan közelgő menny, ebben a korban valószínűleg sokan leszünk így vele.

Szöveg: Fehér László

Címkék:
Wan2 | 2010-november-22, 19:36
Facebook Kommentfal