A barikád sötét oldala
Három évvel az X&Y követően hatalmas súly nehezedett a Coldplay tagjainak vállára. A rajongók rajongani akartak, a halálos ellenségek az utolsó döfésre készültek. Az előbbiek újra át akarták élni A Rush Of Blood To The Head euforiáját… Tovább ›
Tisztelet a kivételnek
Azért az nagy meglepetés lenne, ha Hobo, ez a megközelíthetetlen, magába zárt öreg csavargó emo-lemezt csinálna vagy lounge-ot, mondjuk. Az ő zenéje maga az origó, a rokkenroll meg a blues, és mert számára meg a közönsége számára is bevált… Tovább ›
A borbarátnő
Az ízlelés művészet. Persze az még OK, hogy mi a különbség egy Asztali Töltögetős feliratú műanyag palackos, és mondjuk egy hét puttonyos aszú között, de hogy mit is jelent pontosan a „testes” kifejezés, örök rejtély… Tovább ›
Háztáji
Damon Gough, a Rosszul Megrajzolt Fiú a kiugrását jelentő lemezek óta is tisztességesen dolgozik, kifejezetten erős albumokat ad ki, csak éppen mintha az utóbbi időben egy pöttyet halványabb fényben állna… Tovább ›
Mit akar itt ez a belga?
Belgium kapcsán ritkán jut az ember eszébe a rakendroll, sokkal inkább a csoki, a sör, a képregények, az EU, az Anderlecht, esetleg a Bëlga, vagy az a Monty Python jelenet, ahol Michael Palin szétalázza a derék beneluxokat… Tovább ›